Március 15- i köszöntő (Tab-2009) Tisztelt ünneplő közösség! Polgármester Úr! Hölgyeim és Uraim! Március idusán, nemzeti ünnepünkön, az 1848-1849 -es forradalom és szabadságharc 161. évfordulója alkalmából és Tab várossá nyilvánításának 20. évfordulóján szeretettel és tisztelettel köszöntöm Önöket, a város lakóit, ennek az ünnepi gyülekezetnek minden résztvevőjét, külön is a választott önkormányzati testület tagjait. A magyarok legnagyobb tette a XIX. században az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, illetve a reformkor egészének teljesítménye volt, amikor kiváló elődeink elszántan harcoltak a magyar szabadságért és függetlenségért, s kivezették az országot a középkorból és lerakták a modern magyar nemzet alapjait. 1848 márciusa történelmünk nagy pillanata, amely újra és újra felragyog nemzetünk emlékezetében, s erőt és elszántságot merítünk eszméiből, az akkori Márciusi Ifjak szabadság szeretetéből, hazafiúi hűségéből,és példamutatásából. Ez az ünnep mindenkor a nemzeti összefogás példájára, a hősi erőfeszítés élményére, a haladás élvonalába rugaszkodás esélyeire emlékeztetett és emlékeztet ma is, és természetesen nem kisebb mértékben az egyéni és közösségi felelősségvállalásra. Miután az ember, emlékezet által él, a nép szívébe zárta március 15-ét és az akkori magyarság legjobbjait. A mindenkori hatalom pedig így vagy úgy próbálta azt saját céljaira kihasználni, vagy egyszerűen kisajátítani, de még az ilyen szándék is csak 1848 jelentőségét és nagyságát igazolja. A különböző korok és rendszerek éppen ezért időnként elfogultan és önkényesen bántak 1848 nagy vezéregyéniségeivel is: egyszer Petőfi, máskor Deák vált példává, Kossuth és Széchenyi mellett. A mi apáink ifjúságának idején inkább Kossuth nóták zengtek, manapság pedig gyakrabban Széchenyit idézik. Márpedig ők bármennyire másként akarták, és bár voltak igen komoly vitáik is, együtt váltak egésszé, mert valamennyien egyazon célért küzdöttek: a szabadságért és a haza, a nemzet javáért, a nép felemelkedéséért. 1848-49-nek így hát éppúgy nagyszerű értéke Eötvös József nemzeti liberális alkotmányossága, nemzetiségi progressziója, mint Deák Ferenc politikai kultúrája, bölcsessége és rugalmassága, illetve pontos helyzetfelismerése, vagy Petőfi Sándor lánglelkű forradalmisága, Kossuth Lajos polgári radikalizmusa, Széchenyi István nagy ívű gondolkodása és éleslátása, önzetlen nemzet¬gyarapítása, valamint az emlékezet által eléggé mostohán kezelt Batthyány Lajos törvény tisztelete és szervezőképessége. Nem véletlen, hogy a hálás magyar nép egyikkőjüket "Kossuth apánkként", a másikat közülük a "Legnagyobb magyarként", illetve a harmadikat a .,haza bölcseként" őrzi emlékezetében. És ami igazán szép ebben az, hogy e nagy emberek egymást elismerve és különbözőségükben is tisztelve adták egymásnak ezeket a jelzőket. Kossuth nevezte Széchenyi Istvánt a nemzet szolgálatában szerzett nagy érdemei láttán a ”Legnagyobb magyarnak”, Deák Ferencet pedig szinte magától értetődően a „haza bölcsének”, mert hiszen valóban ilyen volt Deák. Széchenyi viszont Kossuth Lajost a „forradalom apostola” jelzővel tisztelte meg következetes radikalizmusáért és a népet lelkesítő lankadatlan tevékenységéért. - Tőlük példát kell vennünk és ebből a példából erőt kell merítenünk mai munkánkhoz és küzdelmünkhöz, természetesen anélkül azonban, hogy hamis történelmi párhuzamokra ragadtatnánk magunkat, mert egészen más ma a világ, mint akkoriban volt. Azt azonban jól véssük a fejünkbe, hogy „csak törpe nép felejthet ős nagyságot”. Azért is kell erre emlékeznünk és emlékeztetnünk, mert ma sajnos igencsak kedvezőtlenül alakul a helyzetünk: az ország, a magyarság vezető személyiségeinek és hatalmi tényezőinek döntő része nem csak egymástól eltérően cselekszik, hanem céljai sem ugyanazok. Sőt, a hatalmon lévők politikáját gyakran nem hit, eszme, vagy ember- és hazaszeretet vezérli, hanem a pénz és a piac neoliberális globalista imádata, s a gyűlölködés, a hatalmi tülekedés és nemzetietlen korrupt magatartás hatja át. Ezzel szemben az 1848.-as Márciusi Ifjaknak volt közös programja, Kossuth Lajos országgyűlési feliratának lényegét sűrítették 12 pontba, „Mit kíván a magyar nemzet" címen. Ezekből a pontokból ma is időszerű néhányat felidézni: Az 1.) pont például így szól: „Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését". - Nos, a sajtó ugyan ma szabad, de többnyire egy nemzetietlen kisebbség uralma alatt valósággal önálló hatalmi ágként viselkedik, s gyakran nem az igazságot hirdeti és terjeszti, hanem félrevezeti, becsapja, egyszóval a pártoskodás jegyében manipulálja az embereket. Sőt, van, amikor politikai célokat követve, félelmet kelt, mostanában például azzal, hogy bizonyos jelenségek kapcsán rendszeresen a rasszizmus és az antiszemitizmus kollektív vádját süti népünk egészére, rossz hírbe hozva ország-világ előtt. Az 5.) pont „nemzeti őrsereg" felállításáról és megszervezéséről szól. Mindenki beláthatja, hogy a mai biztonsági viszonyok között, a NATO tagság mellett és ellenére is, időszerű követelmény lenne egy jól működő nemzetőrség megszervezése, amely honi védelmi jellege miatt természetesen nem irányulna más népek, országok biztonsága ellen, de saját nemzetünk biztonságos nyugalmát szavatolhatná. Talán még ennél is időszerűbb manapság a 10.) pont felemlegetése, amely így szól: „a katonaság esküdjék fel az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk." És valóban, ha jól meggondoljuk a magyar honvédeknek semmi keresnivalójuk nincs Irakban, ahol egy igazságtalan háború zajlott le. Természetesen egészen más dolog a terrorizmus elleni harc indokoltsága. És Afganisztánban sincs semmi keresnivalójuk a magyar katonáknak. Másként szólva, a mai világban sem szabadna sem magyar élő, sem anyagi forrásokat idegen érdekek szolgálatába állítani. Végül a 12.) pontról, amely az Erdéllyel való Unióról szól. Bár az óta sokat változott a helyzet a Kárpát-medencében is, ez a követelmény változatlanul időszerű maradt abban az értelemben, hogy a határon túli magyarságnak máig sincs önrendelkezéssel járó autonómiája. Pedig az autonómia európai modellje lehet a legalkalmasabb változata a magyarság önkormányzatának is, területi vagy perszonális etnikai, illetve kulturális értelemben, hogy megvédhesse nemzeti nyelvét, kultúráját, értékeit és hagyományait. Más szóval, hogy megvédhesse magát az erőltetett asszimilációtól, a megaláztatásoktól, s a többségi nemzet kénye-kedve szerinti kiszolgáltatottságtól, hogy a maga módján boldogulhasson. Ennek érdekében az össz- magyarságnak tovább kell küzdenie az autonómiáért. Magyarország az egyenjogú nemzetek Európájának következetes híve kell, hogy maradjon. És nem érdekei feladására, hanem azok hatékonyabb képviseletére és érvényesítésére kell törekednünk. Már csak azért is, mert ezidáig az Európai Unió sem váltotta be igazán azokat a reményeket, amelyeket öt évvel ezelőtt, belépésünk előtt hozzáfűztünk. A globalista neoliberális pénz¬ és gazdaságpolitika pedig, Amerikából kiindulva, válságba döntötte a világot. Hogy eredményesebbek lehessünk, nagyon komolyan kell vennünk a közelgő európai parlamenti választásokat, de a következő honi szavazást is. Azért például, hogy hazaszerető és jól felkészült képviselőket válasszunk és küldjünk az Európai Parlamentbe, ne pedig valamelyik párt, vagy vezető levitézlett "káderét" jelöljük és delegáljuk. Többek között csak így állhatjuk meg a helyünket az országok, népek versenyében, illetve együttműködésében. - A honi országgyűlési választásokon pedig úgy kell majd voksolnunk, hogy azok eredményeképpen határozottan nemzeti elkötelezettségű és emberszerető, egyszóval méltó kormánya legyen Magyarországnak. Ilyesmit sugall nekünk, mai magyaroknak, az 1848-1849.-es forradalom és szabadságharc emléke, és ilyen eszméket üzennek nekünk történelmi nagyjai: Kossuth, Széchenyi, Deák és Petőfivel az élükön a Márciusi Ifjak. - Vajha ilyen vezetői lehetnének újra Magyarországnak! Egy székely mondás szerint ugyanis a csillagokat nem lehet megbilincselni. Tisztelt ünnepi gyülekezet! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy e szép történelmi márciusi ünnepen szóljak még arról, hogy a magyar fejlődésnek és civilizációnak vannak olyan állandó elemei, értékei, amelyek túlélnek történelmi viharokat, tatár, török, osztrák, német és orosz hódoltságot és világot, kis és nagy háborúkat, rendszerváltásokat és persze kormányokat. Hogy képletesen világítsam meg ezeket, utalok arra, hogy Mátyás király halálával elenyészett a középkor nagy magyar birodalma, sőt az európai erővonalak is átrendeződtek. Magyarország ötszáz esztendő alatt földrészünk egyik legjelentősebb államalakulatából területében, népében és nemzetében megcsonkított, a fennmaradásért és felzárkózásért küzdő kisebb közepes ország lett. Megmaradt azonban olyan jelentős európai nemzetnek, amely immár nem anyagi gazdagságával, vagy hadseregének erejével tűnik ki a népek tengerében, hanem szellemi teremtőerejével és végtelen szabadságszeretetével vívta ki és vívja ki újra meg újra a világ népeinek - elsősorban természetesen Európában - a tiszteletét és rokonszenvét. A szellemi teremtőerő pedig a művelődésnek, a tudásnak, a kultúrának és művészeteknek azon magvaiból csírázott ki, amelyeket népünk és nemzetünk legjobbjai vetettek el Kárpát-¬medencei Hazánk, magyar szülőföldünk humuszába. A magyar civilizáció értékei: a gazdag magyar nyelv és kultúra, a tudás és határtalan szabadságszeretet a legerősebb bástyáit képezik megmaradásunknak és jövőbeni fejlődésünknek. Elsősorban ezeket az értékeket kell a mai világban szívósan védenünk és gyarapítanunk, hogy boldoguljunk, hogy nagymúltú népünknek nagy legyen a jövője is. Nagy igazság tehát, hogy a történelmi tapasztalatok tisztességes figyelembe vétele nélkül nem lehet sem a jelent, sem a jövőt eredményesen építeni. Ezért kell tanulságokért a múlthoz, a régmúlthoz és a közelmúlthoz fordulni, amint most is próbáljuk tenni 1848.-ra emlékezve. Figyelmeztessen bennünket a múltból például az, hogy nem csak ellenszenves és veszélyes, hanem a gondolkodást is vakvágányra tereli az önző pártos tülekedés, a hatalommal való visszaélés és az erkölcsi restség és hanyatlás. Sajnos Magyarország ma sok tekintetben ilyen vakvágányon vesztegel, ezért lettünk a rendszerváltás óta eltelt húsz esztendő alatt "minta országból sereghajtóvá" Közép- és Kelet¬-Európában. Mert például nem tanultuk meg igazán Berzsenyi Dániel bölcsességét sem a mára vonatkoztatni, miszerint "minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely, ha megvész, Róma ledűl, s rabigába görbed". De a lánglelkű Petőfi is hasonló tapasztalatát fogalmazta meg e szavakkal: "a respublikának nem az a fő jelszava, hogy le a királlyal, hanem a tiszta erkölcs". Ez a hozzáállás az ország, a nemzet ügyeihez hiányzik ma nagyon Magyarországon. Ennek fényében jól véssük emlékezetünkbe, hogy a nagy magyar tragédiák (Mohács, Trianon, vagy a Doni katasztrófa) többnyire akkor következtek be, amikor erkölcsi süllyedés, széthúzás volt az országban és ráadásul idegen uralom döntött népünk és nemzetünk sorsáról. Időszerűnek tartom minderre emlékeztetni Március idusán Széchenyi István biztató szavaival: "Tőlünk függ minden, csak akarjuk". Mert az is történelmi tapasztalat, miszerint nagy erénye népünknek, nemzetünknek, hogy megannyi súlyos megpróbáltatáson, katasztrófán képes volt túljutni, újra és újra talpra állni, és megállni a helyét a világ népei között. Hitem szerint most is ki fogunk emelkedni a süllyedésből, amibe most elsősorban saját kormányaink zsákutcás politikája vitte az országot. Ehhez azonban nemzeti többségi akaratot kell teremtenünk az össz-magyarság soraiban, hogy egységesek és erősek legyünk, amikor döntünk az ország és a nemzet sorsáról. Miközben tudnunk kell azt is, hogy nem lehet egyszerre szolgálni Krisztust és Pilátust. Hogy így legyen, ismernünk kell legjobb történelmi hagyományainkat és értékeinket. Ennek érdekében pedig ifjúságunknak nem egyszerűen csak oktatni illenék a történelmet, hanem nemzeti történelmi szemléletre és a nép iránti hűségre nevelni szükséges, nem utolsósorban a Márciusi Ifjak példáján. Ebben a szellemben kívánok a húsz éves Tab városának és lakóinak minden jót, sok sikert és "a nyugalomnak talpkövét: szabadságot".s ilyen körülmények között boldog gyarapodást! - Övezze örök dicsősség és tisztelet az 1848-1849¬es forradalom és szabadságharc hőseinek, kiemelkedő vezető személyiségeinek emlékét, akiknek a neve és csillaga oly fényesen ragyog a magyar nemzet és történelmének egén! Végül pedig azt kívánom a magyar nemzetnek és a nagyvilágnak, hogy legyen béke a Földön, és legyen békesség az emberek között! Tab, 2009. március 15.
